Prófétai szerepek és beszédmódok Dsida Jenő költészetében

Abstract

Dolgozatommal arra teszek kísérletet, hogy bemutassam Dsida Jenő költészetének főbb lírai szerepeit, rámutassak, milyen hermeneutikai módszerek révén próbálja megteremteni saját egyéniségéhez igazított lírai messianizmusát. Vizsgálat tárgyává teszem szerepeinek mozaikszerűségét, maszk-jellegét; összehasonlítva a próféta ószövetségi fogalmát Dsida XX. századi kísérletével. Elemzem a szerző jellegzetes lírai beszédmódját, megpróbálok rámutatni, hogy ennek a jellegzetes megszólalásmódnak – mint szövegszervező eljárásnak – a hermeneutikája milyen könnyen párhuzamba állítható a posztmodern hermeneutika módszereivel. Bemutatom, hogy a gyanú hermeneutikája milyen könnyen tárja fel Dsida egyik kedvelt módszerét, a versen belüli, már-már észrevétlen nézőpontváltásokat, amivel számtalan izotópiatörést előidézve alkot párhuzamos jelentéssíkokat. Keresem a nézőpontváltások jelentőségét a prófétai szerepkísérleteiben, megmutatva, hogy mennyiben jellemző ez a jóslatok és a jövendölések nyelvére. A kutatásom kiterjed a később megjelent köteteire is, de ezekben az esetekben már csupán a változásokat, újdonságokat próbálom megfigyelni, vagyis megpróbálom feltérképezni azt az utat, ami a legendák világából, az egyiptomi piramisoktól indul, és 1938 körül, Erdélyben talál igazán önmagára, jut szilárd nyugvópontra.