Dolgozatommal arra teszek kísérletet, hogy bemutassam Dsida Jenő költészetének főbb lírai szerepeit, rámutassak, milyen hermeneutikai módszerek révén próbálja megteremteni saját egyéniségéhez igazított lírai messianizmusát. Vizsgálat tárgyává teszem szerepeinek mozaikszerűségét, maszk-jellegét; összehasonlítva a próféta ószövetségi fogalmát Dsida XX. századi kísérletével. Elemzem a szerző jellegzetes lírai beszédmódját, megpróbálok rámutatni, hogy ennek a jellegzetes megszólalásmódnak – mint szövegszervező eljárásnak – a hermeneutikája milyen könnyen párhuzamba állítható a posztmodern hermeneutika módszereivel. Bemutatom, hogy a gyanú hermeneutikája milyen könnyen tárja fel Dsida egyik kedvelt módszerét, a versen belüli, már-már észrevétlen nézőpontváltásokat, amivel számtalan izotópiatörést előidézve alkot párhuzamos jelentéssíkokat. Keresem a nézőpontváltások jelentőségét a prófétai szerepkísérleteiben, megmutatva, hogy mennyiben jellemző ez a jóslatok és a jövendölések nyelvére. A kutatásom kiterjed a később megjelent köteteire is, de ezekben az esetekben már csupán a változásokat, újdonságokat próbálom megfigyelni, vagyis megpróbálom feltérképezni azt az utat, ami a legendák világából, az egyiptomi piramisoktól indul, és 1938 körül, Erdélyben talál igazán önmagára, jut szilárd nyugvópontra.