"Van néhány verse Kosztolányinak, amit elolvasván, éjszaka vagy másnap reggel jut eszünkbe az egész - két összecsengő szóból öntudatlanul rekonstruáljuk a verset... Napok múlva elkezdi élni bennünk szerves életét a vers: hangulatunk alkatrészévé lesz, valami, amihez odafordulunk fákdalmunk perceiben és zsongítjuk vele a tudatba ékelődő éles és szögletes kínokat, mint a zenével." /Karinthy Frigyes/