Hazánkban a durumbúza nem számít alapvető élelmiszernövénynek, hiszen az emberek étkezési szokásai a termőterületének növekedését nem indokolják, termesztésével főként délen foglalkoznak a növény mediterrán származása miatt. Fagyérzékenysége okán az ország hűvösebb éghajlata nem felel meg sok esetben a kultúrnövény ideális fejlődésének, viszont a nemesítési programoknak köszönhetően egyre ellenállóbb fajtákat, illetve hibrideket állítanak elő. A szakdolgozatom alapjául szolgált 2 tavaszi és 3 őszi durumbúza fajta, amelyeket 2 féle N ellátottsági szinten, S és Zn lombtrágyázása mellett vizsgáltunk. A vizsgálat során a termésmennyiséget és a fehérjetartalmat figyeltük meg a különböző tápanyagellátottsági szinteken. A szakdolgozatban továbbá összehasonlításra került a 2020-21-es és a 2021-22-es évjárat durumbúza kísérleteinek eredményei is, az összehasonlítás során kiderült, hogy az eltérő lehullott csapadékmennyiség és az időjárási viszonyok mellett a tápanyag mennyire folyásolta be a termés mennyiségét és a minőségét. A kísérlet során azt az észrevételt állapíthatjuk meg, hogy a nitrogén túlzott kijuttatásának hatására termésdepresszió alakult ki, emiatt pedig a hozam is csökkent.