A dolgozat a bútoripari gyártósor-alternatívák tervezését, szimulációját és összehasonlító értékelését vizsgálta egy magyarországi közepes méretű gyártóvállalat kontextusában. Korszerű számítógéppel támogatott gyártástechnológiai (CAM) és digitális gyártás-tervezési módszerek alkalmazásával három eltérő gyártósor-koncepció került kidolgozásra, modellezésre és elemzésre: egy teljesen automatizált, egy félautomata hibrid, valamint egy döntően manuális rendszer. Az elemzés rámutat arra, hogy a modern gyártási döntéshozatal nem választható el a digitális modellezéstől a költség–haszon elemzéstől és a forgatókönyv-alapú értékeléstől. Az egyes vizsgált alternatívák egyedi előnyöket és kompromisszumokat hordoznak a tőkebefektetés, a munkaerőigény, az üzemi rugalmasság, az éves kapacitás és a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából. A dolgozat igazolja, hogy a fejlett bútoripari termelésben nem létezik univerzális, „mindenre jó” megoldás. Az optimális választás a piaci kereslettől, a vállalat hosszú távú üzleti stratégiájától, valamint a rendelkezésre álló tőke- és humánerőforrásoktól függ. A számítógéppel támogatott tervezési környezetek alkalmazása nemcsak a műszaki elrendezés megalkotását teszi lehetővé, hanem a gyártási idők, szűk keresztmetszetek, készletgazdálkodás és költségstruktúrák szimulációját is, ezáltal egyértelmű támpontot nyújtva a stratégiai beruházási döntésekhez.