A hátrányos helyzetű gyermekek oktatása kiemelt jelentőségű kérdés a hazai köznevelésben, hiszen a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésében és a tanulók esélyeinek növelésében az iskola alapvető szerepet játszik. Dolgozatomban egy vidéki általános iskola példáján keresztül vizsgáltam a hátrányos helyzet fogalmának megjelenését és értelmezését a pedagógiai gyakorlatban, mivel az intézményben nagy számmal tanulnak hátrányos helyzetű gyermekek. Kutatásomban kvalitatív módszertant alkalmaztam, melynek során félig strukturált interjúkat készítettem az iskola szakembereivel, az interjúk elemzését pedig tartalomelemzéssel végeztem. A dolgozat célja egyrészt a hátrányos helyzet fogalmának mélyebb megismerése, másrészt annak feltárása, hogy az intézményben dolgozó szakemberek hogyan határozzák meg ezt a jelenséget. A fő kutatási kérdésem pedig az volt, hogy ez a választott vidéki oktatási intézmény milyen hátránykompenzáló stratégiákat, programokat, eszközöket alkalmaz a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása érdekében. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy az iskola intézményi és pedagógusi szinten egyaránt felkészült a hátrányos helyzetű gyermekek oktatására, pozitív hozzáállást tanúsít irántuk és tudatosan alkalmaz hátránykompenzáló stratégiákat a tanulók támogatása érdekében.