Sejtfelszíni receptorok klaszterizációjának függése a membránpotenciáltól

A tétel rövid nézete
dc.contributor.advisorVámosi, György
dc.contributor.advisordeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Biofizikai és Sejtbiológiai Intézethu_HU
dc.contributor.authorZubánics-Nagy, Áron
dc.contributor.departmentDE--Általános Orvostudományi Karhu_HU
dc.contributor.opponentDienes, Beatrix
dc.contributor.opponentdeptDebreceni Egyetem::Általános Orvostudományi Kar::Élettani Intézethu_HU
dc.date.accessioned2017-06-07T09:56:37Z
dc.date.available2017-06-07T09:56:37Z
dc.date.created2017
dc.description.abstractAbsztrakt:A sejtmembránon keresztül történő ionáramlás következtében a sejten kívüli és sejten belüli tér között potenciálkülönbség alakul ki. Legfőbb szerepe a Na+-ionnak, a K+-ionnak és a Cl--ionnak van. A membránpotenciál 5×106 V/m nagyságú elektromos teret jelent, amelynek hatására az állandó vagy indukált dipólmomentummal rendelkező transzmembrán fehérjék megváltoztathatják konformációjukat. A kórokozók sejt mediálta eltávolításában egyik legfőbb szerepe a T-sejteknek van. Ezt számukra a különféle sejtfelszíni receptorok teszik lehetővé, például a T-sejt receptor és az aktivációban szerepet játszó interleukin-2 és -15 receptorok, melyek az MHC I és II fehérjékkel közös lipid doménekben fejeződnek ki. Gyulladásos folyamatok során depolarizálódhat a T-sejtek membránpotenciálja az elpusztult sejtekből kiszabaduló K+-ionok hatására (ionáramlás). Az elektromos potenciál emelkedése következtében megváltozhat a T-sejteken lévő interleukin-2 és -15 receptorok konformációja, előidézve működésbeli eltérésüket. Korábban munkacsoportunkban kimutatták, hogy a receptorok mobilitása depolarizáció hatására megváltozik, ennek lehetséges oka a receptor klaszterméret megváltozása. Jelen kutatásunk fő célja annak megállapítása, hogy a sejtmembrán depolarizációja, illetve hiperpolarizációja miként befolyásolja a sejtfelszíni receptorok homo- és heteroasszociációját. A kísérletek során FT7.10 humán limfóma sejtekkel dolgoztunk. A sejtek depolarizációját margatoxinnal és K-HBSS-sel , míg a hiperpolarizációt valinomycines kezeléssel idéztük elő. Az MHC-I homoasszociációját megvizsgáltuk konfokális lézer pásztázó mikroszkóppal és áramlási citométeren egyaránt. A kis sejtszámú minta és a nagyfokú sejtvariabilitás miatt az áramlási citométer használatát részesítettük előnyben. Az IL-2R alfa alegységének homoasszociációját, illetve ezen két sejtfelszíni receptor heteroasszociációját áramlási citométeren vizsgáltuk meg. A mintákat 10 és 20 perc után is lemértük, feltételezve azt, hogy a kezeléstől számított idő függvényében nagyobb változást eredményeznek a kezelések. A margatoxinos kezelés nagyobb változást okozott az IL-2Ralfa alegységének homoasszociációja esetén (2%-os csökkenés) az MHC-I-el szemben. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a depolarizációs és hiperpolarizációs kezelések valóban hatással vannak a receptorok konformációváltozására, azonban ezen FRET hatásfok változások nem adnak magyarázatot a receptorok mobilitáscsökkenésére, melyet depolarizációnál tapasztaltunk.hu_HU
dc.description.correctorSZG
dc.description.courseorvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai analitikushu_HU
dc.description.courseactnappalihu_HU
dc.description.courselangmagyarhu_HU
dc.description.coursespecOrvosi kutatólaboratóriumi analitikahu_HU
dc.description.degreeBSc/BAhu_HU
dc.format.extent39hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/241553
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjectsejtfelszíni receptorokhu_HU
dc.subjectklaszterizációhu_HU
dc.subjectmembránpotenciálhu_HU
dc.subjectFREThu_HU
dc.subjecthomoasszociációhu_HU
dc.subjectheteroasszociációhu_HU
dc.subjectMHC-Ihu_HU
dc.subjectIL-2Ralfahu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Orvostudományhu_HU
dc.titleSejtfelszíni receptorok klaszterizációjának függése a membránpotenciáltólhu_HU
Fájlok
Gyűjtemények
Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)