Ez a regény nem arról szól, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiírtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogyan is jutna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak a szép hölgyek. Így a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől vagy csak úgy, spontán, a túlélésért. És csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására...