Az elméleti háttér bemutatásával igyekszem a szociális munka szerepén keresztül - az öregedés folyamatát figyelembe véve, a magány problémaköréig eljutva - megkeresni az öregedés és magány összefüggéseit. Szentpéterszeg általános bemutatását követően a Szentpéterszegi Idősek Klubja működésének felvázolásával bemutatom az intézmény ellátottjainak lehetőségeit és kutatom azokat a lehetőségeket, melyek megkönnyítik a magány elviselését.

Kutatásomat Szentpéterszeg község Idősek Klubjának ellátottjai körében végeztem. Az elemzés kiterjedt a vizsgált személy korára, nemére, családi állapotára, iskolai végzettségére, gyermekei számára valamit gyermekei legmagasabb iskolai végzettségére és kapcsolattartásukra.
Hipotézisem szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező gyermekek nagyobb arányban hanyagolják el szüleiket, nagyszüleiket, mint a közép vagy alapfokú végzettségűek, a Szentpéterszegi Idősek Klubja ellátottjai között. A vizsgálataimból kiderül, hogy Szentpéterszeg Idősek Klubjában a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező gyermekek szülei magányosabbak, tehát a hipotézisem bizonyítást nyert. Mivel azonban vizsgálatom csupán az Idősek Klubja 50 ellátottjára terjedt ki, ezért természetesen nem lehet általánosítani település, megye, vagy országos szinten. Zárásként javaslatokat fogalmazok meg az időskori elmagányosodás megelőzésével illetve kezelésével kapcsolatban, részben a nappali ellátásra vonatkozóan, de szükségszerűen ennek kereteit felbontva is.