A mindennapokban számtalan szerződést kötünk. Adásvételi szerződést kötünk minden bevásárlásunk alkalmával, szolgáltatást veszünk igénybe, ha elmegyünk az uszodába, bekapcsoljuk a tévét, vagy kilyukasztjuk a jegyet a buszon, a közüzemi szolgáltatást használjuk, ha megnyitjuk a csapot, felkapcsoljuk a lámpát. Gyakorta tapasztaljuk, hogy a kiszemelt és megvásárolt termék nem olyan, amilyennek a reklámokban lefestették, a méregdrága túracipő talpa már az első kirándulás alkalmával leválik, az új tévé nem működik… A fogyasztóvédelem alapgondolata az, hogy a fogyasztói társadalmunk minden egyes tagja olyan ügyleteket köt, amelyekben az erőviszonyok nem kiegyenlítettek. A fogyasztóvédelmi jog célja ezért a fogyasztók érdekeinek védelme és ezzel a piaci viszonyok két szereplője, a fogyasztó és a vállalkozó (gyártó/kereskedő) közötti egyensúly megbomlásának helyreállítása.Az „új” Ptk. a fogyasztók védelme szempontjából is jelentős változásokat hozott (lásd például: egyoldalúan kógens rendelkezések, határidők rendszere, gyártó helytállása). Az általános kötelmi jogi normák és a nevesített szerződések szabályai között is találhatók tipikusan fogyasztóvédelmi célú rendelkezések. A szerződéses egyensúly fenntartását célozzák a szerződéses kapcsolat valamennyi létszakában, de különösen a szerződéskötés és teljesítés fázisában a feleket együttműködésre, tájékoztatásra és információnyújtásra kötelező rendelkezések, illetve a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadásáról, semmisségéről és a fogyasztói szerződések sajátos szabályairól szóló szakaszok is. A fogyasztóvédelem szempontjából különösen jelentős a Polgári Törvénykönyv hibás teljesítésre, szavatosságra, jótállásra vonatkozó rendelkezései, melyek a szolgáltatott dolog/szolgáltatás minőségének, a fogyasztók egészségének, biztonságának és érdekeinek védelmét szolgáló legfontosabb eszközök. Dolgozatomban a hibás teljesítésből eredő fogyasztói igényekre és azok érvényesítésének módjára kívánok rávilágítani a jogalkalmazás tükrében.