Az emlőtumorral diagnosztizált személyek száma évről évre növekszik és a betegség következményei igen súlyosak lehetnek. Számos vizsgálat foglalkozik a tumoros megbetegedések kialakulásának biológiai okaival, azonban a háttérben húzódó pszichológiai okok hosszú távú hatásai kevésbé ismertek. Jelen kutatás elsődleges célja az volt, hogy megvizsgálja az emlőtumorral operált betegek gyermekkori ártalmas élményeinek gyakoriságát és ezek halmozódását. A vizsgálatban 109 beteg vett részt, akik a műtétet követő negyedik hónapban töltöttek ki kérdőíveket. A résztvevők több mint fele számolt be legalább egy gyermekkori ártalomról. A betegek 68,42%-a pedig legalább kétféle ártalmas élményt tapasztalt 18 éves kora előtt. A leggyakrabban előforduló ártalomtípusnak a szerhasználó családtaggal való együttélés mutatkozott. Az eredmények szerint gyenge-mérsékelt pozitív kapcsolat mutatható ki az ártalmas élmények és az állapotszorongás között. Eredményeink felhívják a figyelmet a korai ártalmas élmények és a későbbi emlőtumor kialakulása közötti kapcsolat feltárásának fontosságára, illetve a betegség hátterében húzódó pszichológiai tényezők jelentőségére.