A XXI.században nagyon fontos az, hogy a fogyatékkal élők, köztük a sajátos nevelési igényűek is egyenlő esélyekkel vehessenek részt a társadalmi életben. A dolgozat célja a sajátos nevelési igényű tanulók jövőképről való gondolkodása, valamint a kollégiumba, mint intézményi közösségi formába történő beilleszkedésnek a vizsgálata. A dolgozat XX.században bekövetkezett változások bemutatásával kezdődik, melyek a fogyatékosságról való gondolkodásban voltak meghatározóak. Ezt követően betekintést kapunk az integráció történetéről Magyarországon, majd a témához szorosan kapcsolódó fogalmak kerülnek bemutatásra. Egy külön fejezetben kerül sor az együttnevelés és integrált oktatás jellemzőinek feltárása. Említést érdemelnek a fogyatékkal élők iskolai végzettségéről és foglalkoztatásáról szóló adatok. Megismerhetjük azon hajdúböszörményi közoktatási intézményeket, ahol egy fogyatékkal élő személy tanulhat. A kutatás a félig strukturált interjúval valósult meg, amelyhez előre meghatározott kérdéssor készült, de ez a beszélgetési forma teret enged a kötetlen beszélgetésnek. Ezt követően az interjúk kerültek elemzésre és ennek eredménye került ismertetésre. A kutatással célunk volt, hogy választ kapjunk arra vonatkozóan, hogy a szakgimnazista vagy szakközépiskolai sajátos nevelési igényűeknek van-e határozottabb elképzelésük a jövőjükre vonatkozóan. Továbbá azt is szerettük volna megtudni, hogy megvalósul-e az intézményben a sajátos nevelési igényűek iránti elfogadás? Éri-e ezeket a tanulókat bárminemű negatív diszkrimináció? Megkapják-e azokat a kedvezményeket, melyek őket megilleti. Az interjúval további kérdések merültek fel bennünk, melyekre újabb kutatást javasoltunk.