Dolgozatom témája a kollektív szerződés, elsődleges hangsúlyt fektetve annak kialakulására, ellentmondásaira és az esetleges vitarendezésre. A szerkezetileg négy részre tagolt tanulmány első részében a kollektív munkajog és az abból kifejlődő kollektív szerződés megjelenését mutatom be a nyugat- és kelet-európai, valamint a hazai jogfejlődésben. Utóbbi esetben kitérek az egyes történelmi korszakok sajátosságaira, amelyek valamilyen formában befolyásolták a munkaügyi kapcsolatok fejlődését. A dolgozat második része azokkal a nemzetközi és Uniós jogszabályokkal foglalkozik, amelyek vizsgálata nem mellőzhető a téma vonatkozásában, hiszen vagy kötelező, vagy ajánlott módon hatott a kollektív szerződés hazai szabályozására. Mindehhez példaként említésre kerül egy-két releváns jogeset és több Bírósági Határozat úgy a nemzeti, mint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából. Tanulmányomban kitérek a kollektív szerződés a Munka Törvénykönyve kapcsolatára is, ami azért fontos kérdés, mert az egyébként kógens szabályokat tartalmazó törvény számos helyen eltérést enged a kollektív szerződés számára saját rendelkezéseitől. A tanulmány harmadik részében taglalt dilemmák körében jogdogmatikai kérdéseket vizsgálok, de kitérek az érvénytelenség, valamint a nem létező szerződés és a jogszabályba ütközés problematikájára is csakúgy, mint a jogalanyiság kérdéseire. Az ezekkel kapcsolatos ellentmondások, dilemmák számos esetben adtak munkát a Bíróságok számára, különösen a szakszervezetek jogalanyiságával kapcsolatban. Miután minden szerződésből eredhetnek viták, melyek nem feltétlenül jogi viták, dolgozatom negyedik részében érdemesnek tartottam ezt a témát is górcső alá venni. Ebben a körben ismertetem az ún. alternatív vitarendezés lehetőségeit, úgymint az egyeztetést, döntőbíráskodást, közvetítést és nem utolsó sorban a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat igénybevételét. Végül - összegzésként - arra a következtetésre jutottam, hogy a kollektív szerződés egy olyan jogintézmény, amely előremutató jelleggel bír, több pozitív, mint negatív hatással rendelkezik úgy a munkavállalók, mint a munkáltatók számára.