Az irodalom elmélete bizonyos értelemben az első és az utolsó nagy irodalomelméleti összefoglaló munka. Mint alapvető rendszerező kézikönyv hatalmas szakmai ismeretanyagot ölel fel az általános irodalomtudomány, az irodalomtörténet-írás módszertanának története, az irodalomelemzés és az irodalomelmélet köréből, egyben első szisztematikus összefoglalása az irodalomtudomány történetének is. A könyv felosztása enciklopédikus jellegű, világosan megkülönböztethető tárgykörökre épül, s ezért jól áttekinthető. Az irodalom elmélete az irodalomtudomány modern korszakának első legjelentősebb műve, amelyben a formalizmus és a strukturalizmus legfontosabb tételei (vagy inkább: kérdésföltevései) mind megtalálhatók, de ott van a 20. század első felének számtalan, iskolába nehezen sorolható teoretikus, irodalomtörténeti, műelemző munkájának sok-sok tanulsága is. Az "irodalomközpontúság" és a "műközpontúság" kifejezések jelzik leginkább Wellek és Warren könyvének fő tendenciáját, s ezek a kifejezések nálunk jórészt e könyv nyomán kerültek forgalomba. Bár 1972-ben jelent meg magyarul, még mindig egyetemi alapkönyvnek számít. A szöveget új bibliográfiával egészítettük ki, mely az első magyar kiadás óta megjelent irodalomelméleti alapműveket tartalmazza, a könyv struktúrájának megfelelő felépítésben.