"Nagyon jól nevelt, csendes és félénk középosztálybeli kislány voltam. Elegáns nevet kaptam, a Márta Gabriellát, de ezt senki nem használta, ehelyett gyermekkori becenevem, a Maci követett mindenfelé. Arról soha nem volt szó, hogy az arcom, mint Szép Helénáé ezer, vagy akár csak egy hajót is küldött volna bárhová. Anyám szépségét bánatomra nem örököltem, apám humorérzékét azonban - mint késobb rájöttem - igen. A felnottek diktatúráját megadással turtem, szüleim kicsit hanyag parancsuralmát játszi könnyedséggel viseltem el, a német kisasszonyom katonai drilljét valamivel nehezebben. Alkalmazkodva a helyzethez, apró dolgoknak is igyekeztem örülni..."