"...Kassner művében töretlen. Egyetlen és egyenes folyam. Amikor először megszólalt, már kész volt. Teológiája nem történetfilozófia. Ő maga fiziognómiának nevezi, és azt mondja, a dolgot nem akkor ismerem meg, ha elemzem, vagy ha történeti keletkezésében genetikusan nézem, hanem ha az arcában lévő értelmet megfejtem. Kassner nem analizál, és nem az eredetre megy vissza, mert mindez arctalan. Ábrázol. Ez az ábrázoló fiziognómiai módszer az, amelyért a gondolkodók inkább művésznek, a művészek inkább gondolkodónak tartják." (Hamvas Béla: Rudolf Kassner utolsó művei)