Faludy a maga megszállottságával feltár megint valami újat. Prózája mondanivalója és szerkesztése is egyedülálló. Egyszerre repít hatalmas elméje a magasba, majd hirtelen zuhanunk vele let#nt korok elméinek gondolataiba, alámerülve és kijózanodva vagy mámorba esve a párás levelek illatától. Faludy miatt ilyen a kép, i teszi utazássá, most is ott van, de nem egészen. Elvisz egy erdibe magas hegyek közé, melyeknek neve sincsen még.