A dolgozatban a filmklub keretein belül elhangzott beszélgetések anyagát tematizáltam, a mögöttes tartalmak által kirajzolt mintázatok által próbáltam egyfajta választ találni a növendékek kriminalizálódására. Ha a korpuszra nézünk, az első és legszembetűnőbb jelenség a kommentek egyszerű nyelvezete. A sok szleng és szűk szókincs mutatja, hogy a fiatalok korlátozott nyelvi kódokat használnak. (Hegedűs, 2010) A következő észrevétel, hogy az elemzett három fő témában (változás, iskola, erőszak) meglehetősen sok személyes narratíva található. Ez mutatja, hogy ha a fiatalok iránt érdeklődést mutatunk, meg tudnak nyílni. Egyik lehetséges ok, bűnelkövetői magatartásukra a figyelem hiánya. Többször említették, hogy a nevelőintézetben, otthon, de leginkább az iskolában nem törődtek velük, és így nekik kellett valahogy magukra vonni a figyelmet. Ha mélyebben vizsgáljuk a szövegeket, a narratívák mögöttes tartalmából kirajzolódnak olyan egységek melyek relevánsak abban, hogy javítóintézetbe kerültek. Az első ilyen a bipoláris gondolkodásmód. Nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak elvonatkoztatni a szélsőségektől. Valami vagy jó, vagy rossz, fekete vagy fehér. Gondoljunk bele, hogy milyen nehéz ilyen rugalmatlan szemlélettel eligazodni a világban. Ezzel szoros összefüggésben van a szociális eszköztár szegényessége. Az egyes konfliktusok, egyéb társas interakciók kezelésére az egyik leggyakoribb eszköz az erőszak. Az erőszak nem egy elítélendő cselekvés számukra, hanem a mindennapjaikat átszövő jelenség. Kimondva - kimondatlanul megjeleni egyik fő okként a szegénység. A fiatalok túlmisztifikálják a pénz jelentőségét, a pénz megszerzésért kevés megvetendő cselekedet van. A helyzet nem olyan egyszerű, hogy kiemelt pénzügyi támogatással megoldható lenne. Biztos, hogy javítana a helyzeten, de mindemellett más tényezők formálása nélkül kevés. A szülői felügyelet, figyelem hiányosságainak kiküszöbölésére egy pártfogói rendszer elengedhetetlen. Magyarországon működik ilyen rendszer, de annyira túlterhelt, hogy a minimális ellenőrzésen túl nem képes komplexebb feladatok ellátására. Másrészt a társadalom empatikussága is kérdéses. Vajon mennyire tudja lemosni magáról a fiatal, javítóintézetben eltöltött ideje miatt szerzett stigmáit?