Az antiszociális vonások vizsgálata női bűnelkövetők körében a személyiségzavarok alternatív modellje alapján

Abstract

Kutatásom fókuszában az antiszociális személyiségzavar (ASPD) állt a női bűnelkövetők körében a Személyiségzavarok Alternatív Modelljének (AMPD) megközelítéséből. A Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve ötödik kiadásának átdolgozott változata (DSM-5-TR) egy második, a személyiségzavarok osztályozására szolgáló alternatív dimenzionális modellt is tartalmaz. Az AMPD használatával teljeskörűbb képet kaphatunk az általunk vizsgált populáció patológiás személyiségvonásairól, amely megkönnyíti a megfelelő terápiás intervenció kiválasztását. Fontos a női bűnelkövetők körében történő kutatások elterjesztése, hiszen körükben kevésbé ismerjük az ASPD előfordulását, megjelenési formáit, valamint a bűnelkövetés motivációit. A vizsgálat két részből állt. Az első részben egy kelet-magyarországi büntetés-végrehajtási intézetben, célzott mintavétellel, papír-ceruza tesztek formájában történt az adatfelvétel. A kutatásban 50 fő, legalább alapfokú műveltséggel rendelkező női fogvatartott vett részt. A második részben az adatfelvétel kényelmi mintavétellel történt, a kérdőív online fórumokon került megosztásra. A kérdéssort 211 büntetlen előéletű nő töltötte ki. Az AMPD-nek megfelelően az „A” kritérium (LPSF-BF 2.0 H), majd a „B” kritérium felmérése (PID-5-BF) is megtörtént. Továbbá a sötét személyiségjegyek (SD4), valamint a védekezési stílus érettsége (DSQ-40) is vizsgálatra került. A börtönpopuláció esetén a bűnelkövetéssel kapcsolatos kérdéseket is felmértük. A kutatásban használt kérdőívek megbízhatósági feltételei megfelelőnek bizonyultak, kivéve PID-5-BF kérdőív egyes alskálái a börtönpopuláció esetében. Legfontosabb eredményeink alapján az átlagpopulációban nagyobb fokú szelf-diszfunkció figyelhető meg, mint a börtönpopulációban (U = 2607; p < 0,001; rb = 0,51). Az erőszakos bűnelkövetőket nagyobb fokú gátolatlanság jellemzi a nem erőszakos bűnelkövetőkhöz képest (U = 174; p = 0,02; rb = 0,39). A pszichopátia mértéke szignifikánsan magasabb volt a fogvatartottak körében (U = 2093; p < 0,001; rb = 0,6). Továbbá a börtönpopuláció tagjaira a nagyobb mértékben jellemzőek a neurotikus elhárító mechanizmusok az átlagpopulációhoz képest (U = 3908; p = 0,004; rb = 0,26). Összességében bár tendenciaszerű különbségek több szinten is mutatkoztak, egyértelmű, szignifikáns különbséget csak kevés területen sikerült találnunk, amely szükségessé teszi a kutatás nagyobb mintákon való megismétlését.