A szakdolgozatomban következtetéseket vontam le a kis- és középvállalkozások sajátosságaira vonatkozólag. Meghatároztam, hogy a tőkeszerkezeti mutatók esetén az alacsony saját tőke aránya a legmeghatározóbb a KKV-k esetében. Ennek egyik oka, hogy a kisvállalkozások kezdetben igen alacsony saját tőkével vágnak bele a tevékenységükbe, amit megtehetnek, hiszen az általuk választott, és használt legáltalánosabb működési formák törvény alapján nem igényelnek nagy kezdő tőkét. Ez negatív következményekkel jár működésük során, hiszen az idegen forrás jelentős plusz költségeket (kamat) okoz a cégeknek, valamint fennáll annak a veszélye is, hogy nem képesek eleget tenni a kötelezettségeiknek, ami első lépésben hitelképtelenséget okoz, majd elvezethet egészen az adott vállalat felszámolásához is. Ez már magában is kockázatot jelent számukra, amit csak fokoz az a tény, hogy a céltartalékok képzésére sem fektetnek megfelelő hangsúlyt. A céltartalékok képzése egy kockázat csökkentő módszer minden vállalatnál, és így a KKV számára is egy kedvező lehetőség lenne. A KKV-k gyengébb eredményeket képesek elérni a hosszútávra vonatkozó adósságállományi mutatók, és a likviditási mutatók terén is. A működésük során jelentősebb ráfordítások lépnek fel a bevételekkel szemben, mint a nagyvállalatoknál. Ezen ráfordítások magasabb hányadát képviseli a személyi jellegű ráfordítások összege, mivel a KKV-k esetében a humánerőforrás az egyik meghatározó erőforrás, fontosabb tényezőként lép fel, mint a nagyvállalatok esetében. Javaslatként fogalmazható meg a kis- és középvállalkozások részére a tőkeszerkezet esetleges megváltoztatása a saját források javára. A kockázat csökkentése érdekében céltartalékok képzése megoldás lehetne. A magas személyi jellegű ráfordítások miatt az alkalmazott munkaerő vizsgálata is célként fogalmazható meg az esetükben.