A kutatásom célja volt, feltérképezni az általam vizsgált szervezet dolgozóira ható stresszforrásokat, azok mértékét, a munkával való elégedettséget. Empirikus kutatás során kvalitatív módszerekkel vizsgáltam a munkahelyi stressz mértékét és a szubjektív egészségi állapot összefüggéseit. Több módszeren alapuló mérési megközelítést alkalmaztam: önkitöltős kérdőív, esettanulmány, illetve interjú formájában. Eredményeim alapján következtetéseket és javaslatokat fogalmaztam meg, melyek segítségül szolgálhatnak az esetleges problémák kiküszöbölésében, megoldásában. Megállapítható, hogy a stressz mértéke közepes szintű a dolgozók mindennapjaiban. A munkához kapcsolódó stresszorok közül legnagyobb mértékben a mennyiségi és minőségi túlterhelés emelkedik ki. A bizalmi légkör, illetve az együttműködés jó a munkatársak között, azonban közepes a vezetőség és a dolgozók között. A megbecsülés, az elismerés hiánya komoly veszélyforrást jelenthet. A munkavállalók jólléte és elégedettségi szintje alacsony értéket mutat, ami kihat a stresszszintjükre és a teljesítményükre egyaránt. A szervezetek szemszögéből tekintve a dolgozói jóllét és boldogság fontos kell, hogy legyen a minőség, a teljesítmény szempontjából, hiszen a szervezet egyik hatékonysági mutatója. A fejlesztés, az erőforrások növelése tehát mindkét fél érdeke. A stressz csökkentéséért azonban nem csak a munkahelynek kell tenni. A munkavállaló személyes felelőssége is markánsan megjelenik. A dolgozók pszichés jólléte, a mentális egészség szerves része. A mentális egészség különböző komponensei mögött olyan kompetenciák állnak, amelyek fejleszthetők, javíthatók, erősíthetők. Ennek eredményeképpen jelentősen nőhet a munkavállalók szubjektív jóllét érzete, az élettel való elégedettsége, nevezetesen a boldogság szintje.