A HeLa sejtvonal a daganatos sejtvonalak között is kiemelkedő túlélő képességekkel és osztódási sebességgel rendelkezik, gyorsan és agresszíven képes befertőzni más sejtvonalakat. Különböző sejttenyészetek egy sejttenyésztő inkubátorban való tárolása, illetve a nem megfelelő sejttenyésztési technikák alkalmazása miatt növekszik a száma a HeLa általi fertőzéseknek. Becslések szerint a laborokban tárolt sejtvonalak 18%-a fertőzött más sejtvonalakkal, a HeLa egyedül 25%-áért felelős ezeknek az átkereszteződéseknek (Rahbari,R. és mtsai. 2009). Eddig csak rendkívül költséges technikákat ismertünk a sejttenyészetek keresztfertőzésinek tesztelésére, melyek csak a nagyobb sejttenyésztést végző kutató központok és vállalatok számára megfizethetőek. Rahbari és mtsai 2009-ben javaslatot tettek az L1 retrotanszpozon kimutatásán alapuló,alacsonyabb költségekkel járó, HeLa specifikus, PCR alapú gyorstesztre, amely nagyon alacsony szintű HeLa fertőzést is kimutat (<1%), illetve még intakt sejtekből is képes jelezni a HeLa szennyezést. Az L1 retrotranszpozont a Hela sejt amisyin génjének inszeciójaként adjuk meg a primerek megtervezése során. Az L1 retrotranszpozon nem fordul elő más emlős sejtvonal ugyanezen génjében, ezért az inszerciót bizonyító 325bp méretű DNS fragment lesz a HeLa marker a gyorsteszt során. Emellett átírásra került a gén L1 nélküli, feltételezhetően működő 500 bp méretű fragmentuma is, amely egységesen minden sejtvonalban (a HeLa-ban is) megtalálható. A HeLa sejtekben az inzert nélküli és az inzertet kódoló szekvencia átíródása egyszerre várható. Szakdolgozatom során az Orvosi Vegytani intézetben tenyésztett HEK293T, HepG2 és A549 sejtvonalak HeLa fertőzöttségét vizsgáltam a HeLa specifikus gyorsteszt használatával. A sejtfeltárás optimalizálása, illetve a PCR reakció sikeres optimalizációja után megtaláltuk azt a legkisebb DNS koncentrációt minden mintánál, amelynél a detektálhatóak a keresett DNS szekvenciák.