A cöliákia, a genetikailag arra hajlamos egyénekben, különböző gabonafélékben természetesen is megtalálható fehérje, a glutén által kiváltott autoimmun megbetegedés. Kiemelten fontosnak tartottam a téma kidolgozását, ugyanis a modern világunkban világszerte egyre gyakrabban előforduló és egyre több embert érintő probléma, ami diagnosztizálatlanul több veszélyes szövődmény kialakulását vonhatja maga után, amelyek között előfordulhat Non-Hodgkin limfóma, vékonybél adenokarcinóma, 1-es típusú diabétesz, de infertilitás is. Továbbá súlyos nyálkahártya károsodáshoz, boholyatrófiához és felszívódási zavarhoz vezethet. És habár már egy régóta ismert betegségről van szó, az utóbbi 10-15 évben folyamatosan növekvő figyelmet kap a kutatásban, mind a betegség patomechanizmusa, diagnosztizálása, mind pedig a feltörekvő diétát kiegészítő, de akár helyettesítő jövőbeli terápiás lehetőségek. A szakdolgozatom, melynek során irodalmi elemzést végeztem, célja tehát, hogy igyekezzen összefoglalni és áttekintést nyújtani a betegség patofiziológiájáról, széleskörű klinikai megnyilvánulásairól, a diagnosztikai módszerekről és azok nehézségeiről, valamint, hogy tárgyalja a kezelés már meglévő, és innovatív lehetőségeit egyaránt. Részletesen tárgyalja ezeken kívül a cöliákia epidemiológiáját, a betegség környezeti, de főleg genetikai tényezőjét; a nehezen felismerhető, de annál gyakoribb extraintesztinális manifesztációkat is. Szót ejt a jelenleg még egyetlen elfogadott terápiáról, az élethosszig tartó gluténmentes diétáról, annak gyakorlati és pszichés kihívásairól; újszerű terápiák közül pedig a legnagyobb jelentőséggel bíró enzimterápiáról, az immunrendszert célzó módszerekről, bélpermeabilitást csökkentő szerekről, valamint a probiotikumok alkalmazásának fontosságáról.