Az ESZAK alapító okirata már foglalkozik a személyek szabad mozgásának lehetőségével, de „személynek” csupán a gazdaságilag aktív, vagyis a szervezet céljai érdekében tevékenykedőket érti. A „személyek” köre olyannyira kitágult az integráció elmélyülésével, hogy az európai polgár megjelenését követően, már harmadik országok állampolgárainak letelepedési jogával is foglalkozik napjaink Uniós jogalkotása, és jogértelmezése. A dolgozat arra keresi a választ, hogy ez mennyiben szolgálja a szabadság és a biztonság térségének megvalósulását, melyek azok a korlátok, amelyek fenntartása feltétlenül fontos ahhoz, hogy a szabadságjog ne váljon az európai béke letéteményeséből annak veszélyforrásává.