Szakdolgozatomban a fogvatartottak reintegrációjáról és szabadulásáról írok. Már korábbi tanulmányaim során is foglalkoztatott ez a téma, több olyan elítélttel is interjúztam az elmúlt években, akik 1 és 5 év közötti időt töltöttek büntetés-végrehajtási intézetben. Ezúttal azokat a bűnelkövetőket vizsgálom, akik több tízéves büntetési tételt kaptak, hisz nagyon érdekes helyzetben vannak az enyhébb szankciót kapott társaikkal szemben. Ők a hosszú ítéletes fogvatartottak, akik a legnagyobb eséllyel sajátítják el az intézet normáit. Számukra sokkal nehezebb a társadalomba való visszailleszkedés. Foglalkoztat a kérdés, hogyan tud egy börtönviselt hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy több tíz év után nem parancsok szerint kell élnie? Mennyi minden változott a külvilágban a bentléte alatt? Milyen szocializációs hatások érik a bent eltöltött évek alatt? Vajon ezen hatások pozitív vagy negatív hatással vannak a szabadulás utáni életére?Van-e hova szabadulnia, nagyon fontos szempont az is, hogy van-e pénze, ahhoz hogy szabadulás után új életet kezdjen? Milyen mértékben jelenik meg a stigmatizáció, egyáltalán megjelenik-e? Ezt a témát főként azért érdemes körüljárni, hogy a szabadult ne lépjen újra a bűnözés útjára, ehhez elengedhetetlen az intézeten belüli reintegráció, a szabadulásra való felkészítés.