Az egyoldalú, talaj szerkezeti állapotára kevésbé vigyázó, ismétlődő talajmozgással járó (hagyományos, sokmenetes talajművelés) műveletek hatására fellépő talaj degradációja, a szerves anyagok csökkenése, tömörödés, egyre nagyobb környezeti és gazdasági problémát okoz. A műveletek redukálására van lehetőség hazai viszonyok között is, ezt bizonyítják az 1960-as években megkezdett kísértetek. A termések nem csökkentek feltétlenül a hagyományostól eltérő sekélyebb, vagy minimális, illetve a direktvetéses művelési rendszerek alkalmazásával. Dolgozatom célja a Debreceni Löszháton, csernozjom talajon beállított talajművelési tartamkísérletben vizsgálni a kukorica termésátlagait, kiemelt figyelmet fordítva a talajművelési módok (hagyományos forgatásos-, forgatás nélküli-, sávos művelés) termésre gyakorolt hatását.