A székicsér hazánk fokozottan védett fészkelőmadara. E faj korábban a szikes gyepek (elsősorban a Hortobágy) jellegzetes madara volt, azonban ezen területek, valamint a természetes mocsarak visszaszorulásával új fészkelő- és táplálkozóhelyet kellett keresnie. Így ma a magyarországi állomány kizárólag agrárterületen, elsősorban kapás kultúrákban és a közelükben levő rizsföldeken található meg. Kutatásom témájául azért választottam ezt a madarat, mert fontosnak tartom e faj behatóbb tanulmányozását, minél több információt megtudva róla, ezzel is elősegítve a sikeresebb védelmi tevékenységet. Jelen dolgozatomban egy két éve tartó vizsgálatot szeretnék bemutatni. 2007 óta követem figyelemmel a madár költési, fiókanevelési és táplálkozási szokásait. Dolgozatomban szeretném összehasonlítani a két vizsgálati év legfontosabb eredményeit (fiókanevelés sikeressége, egyedszám változása). A korábban 960 hektáros vizsgálati területet idén 1700 hektárra bővítettem ki, ahol figyelemmel kísértem a székicsér fészkelőhely-választási szokásait. Egy speciális statisztikai mutató, az Ivlev-féle élőhely-preferencia index segítségével sikerült alátámasztanom a feldolgozott szakirodalom azon téziseit, miszerint a székicsér előszeretettel fészkel kapás kultúrákban, táplálkozóhelyül pedig általában a rizskultúrákat választja. Ezt a preferenciát tovább vizsgáltam, és egyfajta szezonalítást fedeztem fel, mely szoros összhangban van a madár életvitelével. Noha a székicsér Magyarország egyik fokozottan védett madárfaja, nem készült még védelmére országosan egységes fajvédelmi program. Dolgozatomban szeretnék ismertetni egy általam kidolgozott lehetséges fajvédelmi program-tervezetet, kiemelten hangsúlyozva bizonyos szempontokat, mint a veszélyeztető tényezők és a gyakorlati védelem. Dolgozatom célja végsősorban az volt, hogy bemutassam a székicsér magyarországi helyzetét, és felhívjam a figyelmet a folyamatosan csökkenő, már-már a kipusztulás közelébe jutó állományra.