Jelen szakdolgozat célja a Nyíregyházán működő Görögtűz Szeretetszolgálat házi segítségnyújtásban dolgozó gondozóinak kiégésével kapcsolatos vizsgálatok bemutatása, különös tekintettel a vallásosság és a spiritualitás szerepére mint védőfaktorokra. A dolgozat áttekintést ad a kiégés elméleti hátteréről, a szakirodalomban található fogalmi és folyamatleírásokról, valamint az egyéni, interperszonális, szervezeti és társadalmi tényezők szerepéről a kiégés kialakulásában. Előzetes empirikus kutatás alapján a Görögtűz Szeretetszolgálat gondozóinál az eredmények szerint a szociodemográfiai tényezők – a gyermeknevelés kivételével – nem mutattak jelentős összefüggést a kiégés mértékével. Ezzel szemben a magasabb vallásosság és spirituális élmények egyértelműen védőfaktorokként jelentkeztek, csökkentve a kiégés megjelenését. A kutatási eredményekre és korlátokra alapozva került kidolgozásra a „Mentális tartalék” – Kiégésmegelőző Program, amely nyolc héten keresztül támogatja a gondozók érzelmi tehermentesítését, szakmai identitásuk megerősítését, határszabási és kontrollérzetük növelését, spirituális élmény megélését, valamint a közösségi támogatás élményének erősítését. A program preventív jellegű, célja a kiégés megelőzése, a mentális reziliencia fejlesztése, valamint a szolgáltatás minőségének fenntartása a gondozottak életminőségének javítása érdekében. Összességében a dolgozat rámutat, hogy a kiégés megelőzése komplex szemléletet igényel, amely magában foglalja az egyéni mentális egészség támogatását, a szakmai identitás erősítését és a szervezeti környezet hatékony működését. A vallásosság és a spiritualitás, valamint a célzott mentálhigiénés programok alkalmazása a gondozók hosszú távú jóllétének és a szolgáltatások fenntarthatóságának kulcsfontosságú tényezői lehetnek.