A lipicai, egy spanyol-nápolyi fajtacsoportba tartozó lófajta, melynek eredete egészen a XVI. századig nyúlig vissza. A fajta úgynevezett pompa lóként tett szolgálatot a császári udvar szertartásai, ünnepei alkalmával. Ezen típus képviselőitől elvárás volt az elegancia, a gazdagság, a fényűzés megjelenítése, melyhez elengedhetetlen a rendkívül attraktív, akciós mozgás. Mindezen tulajdonságok összessége a mai napig értékessé teszi a lipicai fajtát, állattenyésztési és kulturális szempontból egyaránt. E lófajta megőrzése és tenyésztése a mai nap is fontos feladat, hiszen összefonódik benne a kulturális örökség megőrzése, valamint a világszínvonalú teljesítmény fenntartása. Kis létszámából adódóan, a lipicai fajta esetében is a génvédelem szabálya szerinti tenyésztés kiemelt szerepet kap a tenyésztői munka során, így óvnunk kell a fajta kancacsaládjait és genealógiai vonalait. A szakdolgozatom megírása során megállapítottam, hogy a 2024. évi hazai lipicai ménállományban a különböző méntörzsek egymáshoz viszonyított aránya nem kiegyenlített. Meghatároztam a fajta hazai állományának legjelentősebb hímivarú tenyészállatait, méntörzsön belüli tradicionális magyar vonalait, melyek megőrzése a jövőben is fontos feladat. A hazai tenyésztésű, valamint az importokból származó egyedek arányát tekintve megállapítható, hogy a külföldön tenyésztett egyedek aránya a ménállományban alacsony, ez kedvez a hazai típus védelmének. Ezzel szemben érdekes megvizsgálni a fedezőmének származását abból a szempontból, hogy milyen arányban tartalmaznak külföldi vérhányadot. Fontos kiemelni, hogy a hazai lipicai típus védelme érdekében kiemelt jelentőséggel bír a nagy hazai génhányadú lipicai lovak tenyésztése, ennek érdekében fontos olyan mének használata, amelyek származása nagy arányban tartalmaz klasszikus értelemben vett magyar tenyésztésű egyedeket.