“Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van – jelentette be Nagy Imre november 4-én reggel a Szabad Kossuth Rádióban, és mi, akik a Corvin közben készültünk a dicső halálra, sejtettük, hogy a miniszterelnök bajtárs ismét hazudik. Másnap már tudtuk is, hiszen a hadsereg a kaszárnyákban várta, hogy egyszer majd béke lesz. Nagy Imre pedig pánikszerűen áthúzott a jugoszláv nagykövetségre és kormánya tagjaival együtt menedékjogot kért. Nem volt rossz ember, sőt, kifejezetten lágyszívű nagypapa, vagyis politikusnak alkalmatlan.”