Dolgozatomban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye társadalmi felzárkózásának fejlesztéspolitikai irányait vizsgálom, szakirodalom- és dokumentumelemzés módszerével. Az országos, a regionális és a megyei fejlesztési alapdokumentumok elemzése által kialakítottam a főbb cselekvési pontokat, melyek hozzájárulhatnak a megye hátrányos helyzetének enyhítéséhez. Számos koncepció és stratégia a munkaerőpiacon való elhelyezkedést állítja középpontba a szegénység csökkentésének érdekében, ezért ez szolgált vizsgálatom kiindulópontjaként is. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye több szempontból is az ország egyik leghátrányosabb térsége. Eredményeim alapján, a munkához való jutás érdekében szükség van az oktatás kiterjesztésére egészen a korai gyermekfejlesztésen át a felnőttképzésig, amely összefügg a társadalmi mobilitással. A megye aprófalvas jellegéből kifolyólag elengedhetetlen a települések közti megfelelő összeköttetés a földrajzi mobilitás növelésének elősegítésére. A munkaerőpiacról kiszorultak számára atipikus foglalkoztatási lehetőségeket is biztosítani kell. Több szinten is szemléletváltás szükséges a megyei imázs javítása, az esélyegyenlőség és a közösségfejlesztés szintjének emelésére, melynek fontos pontja a megyében működő civil szervezetek megerősítése.