Az uterus sarcomái kifejezetten ritka daganatok, a malignus uterus daganatok 3-7%-át teszik ki. Leggyakoribb szövettani variánsai a leiomyosarcoma, a low-grade és high-grade endometrialis stroma sarcoma, illetve az adenosarcoma. Diagnosztikájukban kiemelt szerephez jutnak a képalkotó vizsgálatok, mint a 3D-PDA, az MRI és a PET/CT, de szövettani vizsgálat nélkül nem lehet biztos diagnózist felállítani, ezért preoperatív mintavétel gyakran szükségszerű. Alapvető terápiájuk a hysterectomia, melynek radikalitása a stádiumtól és a szövettani típustól függ. Lehetőség van adjuváns radio- vagy kemoterápiára, ezeknek a jelentősége a mai napig vitatott téma szerény eredményességük miatt. A LG-ESS esetében az endokrin terápiáknak van egyedül elfogadható eredménye. Az ötéves túlélés szinte minden esetben elkeserítő, az összesített recidíva arány is magas. Ezen okok miatt kiemelten fontos a molekuláris analízis és a célzott terápiák kutatása. Dolgozatomban ismertetem DE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján gyűjtött adatokat és a jelenleg friss REGYS study első cikkét is összegzem.