"Műfaj nélküli világban élünk. Olykor felsóhajtunk: ötven év múlva nem lesz regény, nem lesz vers. Egyre kevesebb az olvasó, egyre nehezebb az alkotók élete. A kérdés persze az, hogy van-e ma regény, és írnak-e még verseket? Miről lehet egyáltalán a globális kommunikációs társadalomban írni? A virtuális konzervvilágban? Balázs Zsuzsa arról ír, ami a minket körülvevő zajos dübörgő világból hiányzik. A lélek üzeneteiről szólnak versei. Ez a kötet jó alkalmat ad az olvasónak, hogy számot vessen: 'Az örökké elfoglalt emberek a legmagányosabbak. / Senki nem akarja őket elfoglalni.' Balázs Zsuzsa nem hagyja egyedül azokat az olvasókat, akiket sikerült elgondolkodtatnia a saját életükön. Ha eljutnak odáig, hogy kételkedjenek abban, hogy jól választottak-e, biztatja őket: van újrakezdés, van remény, nem vesztünk el!" (Tolvaly Ferenc)