A "temesvári levente-pör" (1919-1920) volt az első román koncepciós per a két világháború közötti magyar "irredentizmus", "revizionizmus" és "revansizmus" ellen, amelyek szimptómái valóban felfedezhetők és semmilyen módon nem tagadhatók a körültekintés nélkül, mondhatni felelőtlenül szervezett megmozdulásban.Ezt a román diplomácia szokásos ügyességével természetesen azonnal kihasználta, s így ez az egész, egyébként eléggé jelentéktelen helyi ügy az 1920. januárja és márciusa között a kulisszák mögött zajló londoni és párizsi diplomáciai és hatalompolitikai huzakodások fontos román érve, jobban mondva ürügye lett a "bűnös magyar irredenta" veszélyes üzelmeinek már-már példaszerű bemutatására.