Az öregedésről általánosan elmondható, hogy kiterjed a teljes szervezetre és minden szervrendszerben bekövetkeznek kisebb-nagyobb változások. Ezek hatására megnő bizonyos krónikus betegségek kialakulásának valószínűsége, valamint megváltoznak a biofarmáciai paraméterek, melyek befolyásolják a gyógyszeres kezelést is. Pszichológiai szempontból nemcsak az elmúlás gondolatával kell megbirkóznia az egyénnek, hanem a megváltozott külső elfogadása is kihívást jelenthet. A bőr öregedése során extrinzik és intrinzik faktorok hatására az extracelluláris mátrix alkotók, mint például a kollagén, degradálódnak. Ez különböző mechanizmusokkal, mint például a telomer régiók rövidülésével, illetve a fiziológiásan vagy külső faktorok által létrehozott reaktív oxigén gyökök roncsoló hatásával jön létre. Az anti-aging körébe tartozó hatóanyagok általában három féle hatást hoznak létre a bőrben: antioxidánsként védenek az oxidatív stressz ellen, fokozzák a kollagénképződést, javítják a bőr hidratáltságát. Ehhez belsőlegesen és külsőlegesen alkalmazható hatóanyagok és formulációk egyaránt rendelkezésünkre állnak. Az esztétikai beavatkozások között az öregedés megelőzése is szerepet kap fényvédelem formájában. Egyes módszerek a kollagéntermelést fokozzák, míg mások térkitöltéssel ránctalanítják a bőrt. A lakosság körében végzett felmérésből kiderül, hogy az esztétikai beavatkozásoktól a mellékhatások miatt tartanak az emberek, ellenben a megkérdezettek között általában csak a sebgyógyulásból származó mellékhatások fordultak elő, melyek nem igényeltek külön szakemberi segítséget. A megkérdezett szakemberek válaszai között gyakrabban előfordult valamilyen komplikáció a beavatkozás után, ami legtöbbször helyi gyulladást jelentett, melyet többnyire lokálisan kezeltek, illetve egészségügyi szakemberhez irányították a pácienst. A gyógyszerészek és gyógyszerészhallgatók körében végzett felmérésből megállapítható, hogy a legtöbb anti-aging hatóanyagot ismerték, többnyire az alkalmazott formulációkkal is tisztában voltak. A felsorolt esztétikai kezeléseket hasonló arányban ismerték mind a gyógyszerészek, mind a gyógyszerészhallgatók. Összességében elmondható, hogy az elterjedtebb hatóanyagokkal és kezelésekkel tisztában voltak a kitöltők, de az újabbakkal kapcsolatban érezhetően kevesebb ismerettel rendelkeztek.