A sport iránti elköteleződés kapcsolati és közösségi tényezői férfi utánpótlás labdasportolók körében

Abstract

A kutatás fiatal férfi utánpótlás labdajátékosok - labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda - körében vizsgálja a sport iránti elköteleződést formáló pszichoszociális tényezőket, különös hangsúllyal a csapatszellem, az edző-sportoló kapcsolat és a csapattársi támogatások szerepén. A kutatás arra keres választ, hogy a magyar versenysport TAO-támogatott, kedvező infrastruktúrájú kontextusában - ahol mégis magas a serdülő- és fiatal felnőttkori lemorzsolódás - miként hatnak ezek a tényezők a sportban maradás szándékára és motivációs folyamataira. Kvalitatív megközelítéssel félig strukturált interjúkat alkalmaztam igazolt utánpótlás-játékosoknál edzések természetes környezetében, tematikus tartalomelemzéssel, amely kódok alapján (csapatszellem/kohézió, edzői kapcsolat, társas támogatás, motiváció, közösségi élmények) sportág-specifikus mintázatokat rajzolt ki. Az eredmények szerint a belső motiváció és erős csapatszellem az elköteleződés fő hajtóereje minden sportágban; támogató csapattársi kapcsolatok és autonómiatámogató edzői stílus rezilienciát épít, fokozza a kohéziót és csökkenti a lemorzsolódási kockázatot, míg konfliktusok, gyenge befogadás vagy ego-orientált versengés rontja a motiváció minőségét, növeli a kimerültséget és kilépési szándékot - a pozitív csapathangulat mediatorként stabilizál. A következtetések gyakorlati javaslatokat adnak edzőknek autonómiatámogatásra, feladat-orientált csapatépítésre és konfliktuskezelésre a lemorzsolódás mérséklésére; korlát a kvalitatív jelleg és homogén minta, így longitudinális, reprezentatív kutatások szükségesek a magyar utánpótlás-kontextus mélyítéséhez.