Az alvás létfontosságú fiziológiai folyamatok garmadájában játszik szerepet. Ezt támasztja alá, hogy irányítását olyan molekulák és pályák végzik, amelyek a szervezet alapvető funkcióival függenek össze. Központi jelentőségű az idegrendszeri érés támogatása- a leghosszabb alvás a gyermekkorban, a legintenzívebb fejlődés és növekedés idején figyelhető meg. Bár a serdülőkorban is gyökeres neurobiológiai átalakulások sora zajlik, az álmos kamaszok az 1980-as évekig nem váltottak kiMagyarországon pedig a mai napig nem váltanak ki komoly tudományos érdeklődést. A kamaszok alvásával kapcsolatban a külföldi kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy a serdülőkor idegrendszeri változásai közepette eltolódik a cirkadián ritmus. A kamaszokra jellemző éjszakába nyúló ébrenlétek mögött biológiai faktorok is állnak, miközben neuroiológiai érésük eleve több alvást követelne meg. Mindez az iskolakezdés változatlansága mellett sokaknál krónikus kialvatlansághoz vezet, ami negatívan befolyásolja tanulmányi teljesítményüket, egészségüket; növeli körükben a kockázati magatartás, balesetek valószínűségét. A kutatások nagyban hozzájárultak a tanítási idő kezdetének módosításhoz több iskolában és államban. Közgazdászok számításai alapján a középiskolák tanítási idejének félórás csúsztatásából származó haszon az USA 47 tagállamára vetítve 2 év távlatában min. 8 billió dollár. Amíg Amerikában és több nyugati országban a serdülők alvásigénye már nem egy ismeretlen téma- addig nálunk néhány külföldi tanulmány lefordításán kívül nem sok mindenről számolhatunk be. Annak a hátterében, hogy Magyarországon a pandémiás helyzetben sem történt semmilyen változtatás az iskolakezdésben (amikor az online oktatás mellett kevesebb infrastrukturális akadály állt fenn), nagy szerepe lehet az általános tájékozatlanság szülte motivációhiánynak, illetőleg, hogy magyar mintán még nem végeztek kutatást a serdülők alvásáról. Jelen vizsgálat célja tehát az alvás jellemzőinek és összefüggéseinek felmérése volt- elsősorban a serdülőkorra fókuszálva. A kitöltők életkora 14 és 67 év között alakult, akiket a következő módon osztottunk három hasonló elemszámú csoportra: 14-20, 21-28, 29-67. Tehát a minta harmadát alkották a klasszikus értelemben vett serdülők, ugyanakkor mivel a serdülőkori változások a húszas évek végéig tartanak, a 21-28 éves korosztállyal együtt egy 108 fős, reprezentatívabb mintát kaptunk a részletekbe menőbb felmérésekhez. Az egyes korcsoportokra jellemző alvásmennyiséget és -minőséget összehasonlítva a legfiatalabb csoportnál hosszabb összalvásidőt találtunk, és náluk találtuk a legnagyobb különbséget a hétvégére és hétköznapokra virradó éjszakák alvásideje között. Korábbi kutatások szerint a munkanapokra és szünnapokra virradó éjszakák különbsége olyankor jelenhet meg, amikor az egyén a hétköznapok folyamán nem jutott elegendő mennyiségű alváshoz, s e hiány pótlásaként növekszik meg a hétvégi alvásidő. Ez alapján tehát a 14-20 éves korosztály esetében találtuk a legjelentősebb alváshiányt és egyben a leghosszabb alvásidőt is. Ez egybevág az eddigi kutatások eredményeivel a serdülők fokozott alvásigényéről és annak hiányáról. A későbbi iskolakezdés a 28 év alatti diák kitöltők között a hétköznapra virradó éjszakákon kimutathatóan megnövelte az alvásidőt. Mentális egészség tekintetében a 14-28 éves korosztályon a többet alvók kevesebb alvásproblémával küzdöttek, jobb közérzetről és alacsonyabb szorongásról számoltak be. Álmosság terén nem találtunk különbséget. Lehetséges, hogy a kevesebbet alvók hozzászoktak egy nagyobb fokú álmossághoz, s ezt természetesnek tekintik- mely ugyanakkor rossz közérzet és fokozottabb szorongás formájában jelentkezik náluk. Az egészségmagatartás mutatói közül a fiatalabb korosztály kevesebbet alvó csoportján gyakoribb volt az energiaital-fogyasztás és a droghasználat (ez utóbbinál tekintetbe kell vennünk a szociális kívánatosság torzító hatását).