A területfejlesztés manapság sokakat foglalkoztató, központi szerepet betöltő terület, mely azzal indokolható, hogy sokoldalú fejlődési lehetőséget rejt az állampolgárok és államok számára egyaránt. Jelentőségéből kiindulva számos tudományág érdeklődési körébe tartozik, melyek közül dolgozatomban a közigazgatási jogi aspektusára helyezve a hangsúlyt foglalkozok a témával. Az általam észlelt problémák feltárását és azok megoldási alternatíváit komplexen kezelem arra tekintettel, hogy az 1990-es évektől kezdődően támasztott kihívásokra reagálva milyen fejlődési útvonalat járt be. Ennek során kitekintést teszek az Európai Unió által kialakított NUTS- osztályozás adaptálására vonatkozóan mely során kérdésként merül fel, hogy képesek vagyunk-e földrajzi adottságainkkal szembeszegülve felvenni a versenyt, az alapvetően föderális berendezkedésű tagállamokkal. Ezt követően vizsgálódásom középpontjába helyezem az elmúlt években változásokon keresztül ment megyék helyzetét. Az új önkormányzati törvény alapvető módosítást hozott a területfejlesztés és középszint kapcsolatában. Megállapítást teszek arra vonatkozóan, hogy a változást megelőzően mostohán kezelt területfejlesztés, a megyék kötelező feladatai között nyert magának teret. Arra vonatkozóan, hogy ez mennyiben tekinthető sikeres és hosszútávú megoldásnak, a forráselosztás kérdéskörében keresem a választ. A központi kérdéskörök mellett kitekintést teszek az intézményrendszerek szétaprózottságában rejlő decentralizáció és a jelenleg centralizáció irányába mutató elképzelések ellentmondásaira. Tekintettel arra, hogy a területfejlesztés sikerességét befolyásolja az Európai Unió, nem elhanyagolható szempont az általa támasztott alapelveknek való megfelelés. Így dilemmaként jelentkezhet a partnerség elvének hierarchizált rendszerben történő megvalósítása. Rávilágítok kutatásom során a terület dinamikáját biztosító támogatások jelentőségére, különösképpen a Strukturális Alapok nélkülözhetetlen szerepére, azok jogszabályokban meghatározottak alapján történő közigazgatási szervek közötti felosztására. Ennek során választ keresek a források kezelésével kapcsolatos feladatmegosztás tisztázatlanságára. Az ambivalenciák kezelése során véleményem szerint nem kerülheti el a jogalkotó figyelmét a területfejlesztés alapvető célja, azaz a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítése, az állampolgárok életszínvonalának harmonikus megvalósítása, mely kulcs a versenyképesség dinamikus növekedéséhez.