Kutatási kérdéseim különösen arra irányulnak, hogy a szakértői bizonyítás jelenlegi szabályozása mennyiben képes egyszerre szolgálni a perkoncentrációt és az igazságfeltárást, illetve hol húzhatók meg a szakértő és a bíró közötti szerephatárok. Módszertanát tekintve a dolgozat elsődlegesen jogdogmatikai és normatív elemzésre épül: a Pp. releváns rendelkezéseinek, a kapcsolódó különjogszabályoknak és a főbb kommentároknak a szisztematikus értelmezésére. Ezt kiegészíti a jogirodalom kritikai feldolgozása, továbbá, ahol releváns, a gyakorlatban felmerült tipikus helyzetek és érvelési minták bemutatása. A komparatív kitekintés csak eseti jellegű: a cél nem külföldi modellek átvétele, hanem a hazai szabályozás belső koherenciájának és működőképességének vizsgálata.