A fizioterápiás ellátás működési kihívásai a központi irányítású egészségügyi rendszerben – szakmai, szervezeti és humánerőforrás tényezők vizsgálata egy megyei kórház példáján

Abstract

A diplomamunka célja a központi irányítású állami egészségügyi ellátórendszerben működő fizioterápiás szolgálat működési sajátosságainak és kihívásainak feltárása volt a szakemberek szemszögéből. A vizsgálat középpontjában a szervezeti, szakmai és humánerőforrás-tényezők álltak, valamint ezek hatása a munkavállalói motivációra, a munkaterhelésre és a kiégés kockázatára. A téma aktualitását a humánerőforrás hiány, a növekvő munkaterhelés és a szakmai megbecsültség kérdése indokolja. Az empirikus vizsgálat kérdőíves adatgyűjtéssel, kvantitatív módszerrel valósult meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Fizioterápiás Szolgálatánál, 105 főre kiterjedő mintán. A humánerőforrás helyzet és a munkaterhelés megítélése közepes, ugyanakkor a pszichés terhelés és a kiégés kockázata már jelen van. A szervezeti együttműködés és a szakmai kommunikáció kedvező, azonban önmagában nem elegendő a kiégés csökkentéséhez. A munkavállalói motiváció jelen van, de nem tekinthető stabilnak. mivel elsősorban belső tényezőkön, így hivatástudaton és szakmai elköteleződésen alapul. Az elemzés rámutatott, hogy a vezetői támogatás és a szakmai megbecsültség kulcsszerepet játszanak a motiváció fenntartásában, míg az alacsony anyagi elismerés jelentős kockázati tényező. Az eredmények azt jelzik, hogy a fizioterápiás ellátás működését komplex egymással összefüggő tényezők határozzák meg. A fenntartható működés érdekében kiemelt jelentőségű a humánerőforrás biztosítása, a munkaterhelés kiegyensúlyozása, a munkaszervezés fejlesztése, a vezetői támogatás erősítése, valamint a szakmai és anyagi megbecsültség növelése. Kulcsszavak: fizioterápia, állami egészségügy, humánerőforrás, munkaszervezés, motiváció, kiégés, szakmai megbecsültség