A kezünkön számolhatjuk meg, hányszor említi a Szentírás Máriát, Jézus anyját. Azért meglepő ez, mert annyira központi alakja a keresztény hagyománynak. Sőt annál is több, az egyetemes művészetben csodájára jár hívő és nem hívő.Érdemes ezt a csodát alaposabban körüljárni Jacques Duquesne-nel, aki elénk tárja, hogyan-miért formálták át az egyházatyák, a körülmények, az ájtatos lelkek az egyszerű galileai asszony alakját Miasszonyunkká, a társmegváltóvá. Óhatatlanul felvetődik ezenközben a kérdés: vajon szükség volt-e erre egyáltalán? Kell-e testben szeplőtelen szűznek magasztalni Máriát, ha ő lélekben nőtt fel sorsához korszakok fordulóján? Kivételes asszony lehetett feltétlenül, de mégiscsak egy a sok közül. Zsidó anya, akit Mirjamnak hívtak. Akit csak egy Fia által ismerünk, noha többet is fölnevelt. Aki fenntartás nélkül osztozott az emberi sorsban.