Dolgozatomban a válás hatásaival foglalkozom, a párkapcsolatok alakulása, és az erről alkotott jövőkép szempontjából. Ezekre olyan társadalmi folyamatok hatnak, mint a tradíciók gyengülése, a nők helyzetének változása, a családalapítási kor kitolódása és a párkapcsolati formák társadalmi megítélésnek változása. A kutatás során diplomás, elvált, középkorú nőkkel interjúztam, akiket „hólabda” módszerrel sikerült elérnem. Ennél a korcsoportnál a tradicionális és modern értékek is jelen vannak. Felsőfokú végzettséggel nyitottabb a munkaerő-piac, amely nagyobb önállóságot tesz lehetővé. Hipotézisem szerint, az elvált, diplomás nők, nem akarnak újraházasodni, valamint nem képesek újra, kellő mértékben alkalmazkodni egy párkapcsolatban. Az első házasságtól a jelenig, vizsgáltam az alakító tényezőket. A kutatás szerint, az alanyok nem vetik el a gondolatát, mégsem házasodnak újra. Mivel középkorú nők, a tradíciók még fontosak számukra, azaz a házasság a család alapja. Azzal, hogy nem vetik el az újraházasodás gondolatát, a családalapítás lehetőségétől nem akarják megfosztani magukat, azonban a gyakorlatban mégsem valósul meg. A gyermeket nevelők többsége egyedülálló volt. Gyerekeiket túlzottan előtérbe helyezik, ezzel védve magukat a párkapcsolati kudarcoktól és az elköteleződéstől. Azok, akik gyermektelenek, kapcsolatban élnek, de nem nevezhető stabil párkapcsolatnak. A válás utáni önállóság, magabiztosságot adott nekik, emiatt kevésbé érzik szükségét a máshoz való alkalmazkodásnak.