A dolgozatom a HR-rel kapcsolatos vállalati elvárások változásából indul ki, majd bemutatja a létező HR szervezeti formákat, különös tekintettel az Ulrich modellre, mely a mai vállalati gyakorlatban egyre több helyen megjelenik. Egy konkrét vállalati példán keresztül nézem végig a modellre való átállás folyamatát, valamint ennek hatásait. Alapfeltételezésem, hogy az Ulrich modell jelentheti a biztosítékot arra, hogy a HR a vállalatvezetés elvárásainak megfelelő stratégiai partnerként tud működni. A hipotézis alátámasztására interjúkat készítettem a vállalat vezetőivel. Ennek eredménye csak részben támasztotta alá a feltételezést, hiszen bár a modell valóban hozzájárul az említett cél eléréséhez, korántsem elég ahhoz. Az interjúk alapján meghatároztam azokat a sikerkritériumokat, amik szükségesek ahhoz, hogy a HR valóban stratégiai partner legyen, majd javaslatokat tettem ezek megvalósítására is.