Jelen szakdolgozat célja az, hogy szilícium-dioxid aerogélben egy poliuretán interpenetrációs hálózatot hozzunk létre, azaz szilika aerogél-poliuretán nanokompozitot állítsunk el , az eredeti szerkezet, lehet ségeinkhez képest a legnagyobb mértékben való, meg rzésével. Ezáltal az aerogél teherbírási tulajdonságait szeretnénk javítani, törékenységét csökkenteni. A legtöbb kutató ezt a szilícium- dioxid aerogél nanokompozitot a szol-gél eljárás alatt hozzáadott megfelelő izocianáttal állította elő, a szuperkritikus szárítási lépés előtt. Ezzel szemben, mi, az aerogél-polimer nanokompozit elkészítéséhez, a második komponenst, illetve a megfelelő izocianátot a szuperkritikus szárítási folyamatot követ en, gőz fázisban adjuk hozzá. Azt szeretnénk elérni, hogy a kész aerogélt bármilyen hosszan is tároljuk, bármikor elvégezhessük a szárítási lépés utáni módosítást.