"A Szigony utcában született és Kispesten, egy fölszintes sorházban élt még felnőtt korában is. Az udvarra néző kicsi ablakokra piros és narancssárga függönyöket varrt, és ebédre a zsíros kenyér mellé csészében angol teát ivott. Közöttünk, a sok polgár és iparos utód között melós létére ő volt az arisztokrata. Francia szappannal mosdott akkor is, ha az udvarról lavórban vitte be a vizet. És nevetett. Olyan feneketlenül tudott boldog lenni, hogy átsugározta boldogságát, át mindenkire, ha csak percekre találkozott vele valaki, akkor is. Fürödtünk benne, tátott szájjal hallgattuk, ahogy a világról mesélt, melyben egyetlen kavics, egyetlen simogatás új irányt szab az életnek." (Schäffer Erzsébet)