Az elmúlt 15 év politikai és társadalmi változásainak ellentmondásai és sajátosságai Magyarországon nagy kihívást jelentettek a társadalomtudományok számára. Szembetűnően érzékeltették ugyanis, hogy nem ismerjük eléggé a társadalom rendszerét. Nemcsak 1989 érte váratlanul a szakembereket, de az utána következő politikai ciklusok, gazdasági folyamatok, kulturális jelenségek is. Ezekre nem születtek még igazi, szisztematikus értelmezések, de bizonyos szabályszerűségek már a figyelem előterébe kerültek. Ilyenek a társadalmi nyilvánosság uralmáért folyó küzdelmek, amelyek különféle területeken és intézményekben zajlanak, sajátosan tükröződve és gyakran fénytörésszerűen átszíneződve a médián keresztül, messze túlterjedve a politika hivatalos szféráin és struktúráin. E küzdelmek megértéséhez több tudományág is kereteket kínál: a szociológián kívül a kommunikációelmélet, különösen a politikai kommunikáció, a kulturális antropológia, illetve a kognitív szociálpszichológia.E keretek egyfajta interdiszciplináris alkalmazási kísérletét találja meg az Olvasó ebben a kis kötetben. Weber, Mannheim, Halbwachs és más klasszikusok elméletei mellett Luhmann és Habermas koncepcióit hívja segítségül a szerző, de idéz pszichológiai szakmunkákat és kitér a társadalom lételméleti kérdéseire is.