A Magyar Honvédség katonáinak leggyakoribb foglalkozási megbetegedése a zaj okozta halláskárosodás, melynek elsődleges oka a lövészeti és robbantási foglalkozásokon való részvétel. A fegyverek által keltett zajterhelés impulzív jellege miatt a hallórendszer akut károsodásának kockázata lényegesen nagyobb, mint a krónikus zajexpozíció által előidézett halláscsökkenés. Kutatásaink során célul tűztük ki két impulzív zajkeltő fegyver - 7,62 mm-es kaliberű PKM géppuska és RPG-7 páncéltörő gránátvető - zajvizsgálatát, illetve a jelenleg alkalmazott személyi védőeszközök védelmi képességének megállapítását és megfelelőségük felülvizsgálatát. A katonát érő zajterhelés meghatározásához Brüel&Kjæer 2250 integráló zajszintmérő készüléket használtunk, mely nemcsak frekvenciafüggő vizsgálatot tesz lehetővé, hanem 100ms-os mintavételi idők alkalmazását. Méréseink során meghatároztuk a fegyverek által keltett LAeq egyenértékű A-hangnyomásszintet, az Lmax legnagyobb C-hangnyomásszintet, az LCeq egyenértékű C-hangnyomásszintet, valamint a katona napi 8 óra megítélési időre vonatkoztatott zajexpozícióját (LEX,8h). Eredményeink alapján a PKM géppuska maximális zajszintje 157 dB(C) volt, míg a 8 órára vonatkoztatott átlagos zajterhelése a 104 dB(A)-t is elérte. Az RPG-7 páncéltörő gránátvető maximális zajszintje 181 dB(C), az egy műszakra vonatkoztatott átlagos zajterhelése a lövések számától függetlenül 100 dB(A) felett volt. Az értékek minden esetben meghaladták a jelenleg hatályos határértékeket. Az védőfelszerelések megfelelőségnek megállapításához nem elegendő a jogszabályban leírt módszert alkalmazni, szabványokban meghatározott számítási módokra is szükség van. A géppuska használatához alkalmazandó hallásvédő eszköz minimális csillapításának legkevesebb 25 dB-nek, míg a rakétavető esetében legkevesebb 49 dB-nek kell lennie, azonban ezt kizárólag egyéni védőeszközök használatával nem lehet elérni. A katonák hallásvédelme érdekében egyéb megelőző intézkedések alkalmazása és kidolgozása javasolt.