A Velencei-hegység növényföldrajzi és florisztikai kutatásának eredményei

Fájlok
Dátum
2019-07-01
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A recent floristic mapping of the Velence Hills has clarified the local distribution of many plant species. This study presents records of 219 phytogeographically significant or sporadic/rare taxa (216 species/subspecies and 3 natural hybrids). The local distribution of some species representing typical regional distribution patterns ( Alyssum turkestanicum, Artemisia austriaca, Bupleurum pachnospermum, Doronicum hungaricum, Hypericum elegans, Lathyrus sphaericus, Minuartia viscosa, Ornithogalum comosum, Scabiosa canescens, Sedum caespitosum, Sternbergia colchiciflora, Vinca herbacea ) are shown on maps. More than fifty taxa previously unknown from the area were recorded during the floristic mapping, including phytogeographically significant ones, such as  Bassia laniflora, Brassica elongata, Bupleurum praealtum, Centunculus minimus, Hypericum elegans, Orlaya grandiflora, Phleum bertolonii, Silene dichotoma, Stipa tirsa, Tordylium maximum, Trifolium diffusum, T. ochroleucon  and  Valeriana dioica . In terms of phytogeography, the Velence Hills can primarily be characterised by the co-existence of continental and sub-Mediterranean elements as well as species of acidophil and strongly basic habitats.


A Velencei-hegység flórájának és növényföldrajzi vonásainak pontosabb feltárására irá­­nyu­­ló térképező munka eredményeként számos növényfaj regionális elterjedési mintázata tisz­tá­zó­dott. Je­­len közleményben 219 növényföldrajzi szempontból fontos, ill. szórványos/ritka taxon (216 faj/alfaj és 3 természetes hibrid) előfordulási adatait mutatom be, és felvázolom a hegység nö­vény­föld­raj­zi jel­leg­­zetességeit a korábbi közlemények és az új megfigyelések tükrében. A Velencei-hegység különlegessége, legfontosabb növényföldrajzi vonása egyrészt a markáns kontinentális és szubmediterrán ha­tások együt­tes érvényesülése, másrészt az acidofil és az erősen bázikus termőhelyek mo­za­i­kos­sá­gá­ból fakadó sok­­színűség. Néhány, a regionális elterjedési mintázat-típusokat jól reprezentáló faj ( Alyssum turkestanicum ,  Artemisia austriaca ,  Bupleurum pachnospermum ,  Doronicum hungaricum ,  Hy­pericum elegans ,  Lat­hyrus sphaericus ,  Minuartia viscosa ,  Ornithogalum comosum ,  Scabiosa canescens ,  Se­dum caespitosum ,  Stern­bergia colchiciflora ,  Vinca herbacea ) elterjedését térképeken is bemutatom. A tér­­ké­pe­ző munka so­rán több mint ötven, a területről korábban nem ismert taxon is előkerült, köztük bio­geog­ráfiai szem­pont­ból fontos fajok is, mint pl.  Bassia laniflora ,  Brassica elongata , Bupleurum pra­e­altum ,  Centunculus mi­ni­mus ,  Hypericum elegans ,  Orlaya grandiflora ,  Phleum nodosum ,  Silene dichotoma ,  Stipa tirsa ,  Tordylium maximum ,  Trifolium diffusum ,  T. ochroleucon ,  Valeriana dioica .

Leírás
Kulcsszavak
continental, distribution pattern, flora mapping, granite, loess, plant geography, sub-Mediterranean, Transdanubian Mts, Dunántúli-középhegység, elterjedési mintázat, flóratérképezés, gránit, kontinentális, lösz, növényföldrajz, szubmediterrán
Forrás
Kitaibelia, Évf. 24 szám 2 (2019) , 117–152