A szakdolgozat a magyar és a dán felsőoktatási intézmények finanszírozásának összehasonlításáról szól. A dolgozat során vizsgálásra kerülnek az egyetem mutatói, mint például az oktató száma, a hallgatók száma. A dolgozat arra keresi a választ, hogy hogyan lehetne jobbá tenni Magyarországon a jelenlegi helyzetet. Köztudott, hogy az inputfinanszírozásnak nincs motivációs hatása se a diákokra, se az intézményekre. Elsősorban az outputfinanszírozásra való áttérés javasolt, és a hallgatók bevonása a költségviselésbe. Költségtérítésessé csak úgy lehet tenni az oktatást, ha kiépült diákhitelező rendszer van jelen, mert különben a szegényebb rétegekből érkező hallgatók kiszorulnak a felsőoktatásból. A Shanghai ranglista is szerepet kapott a dolgozatban, melyből kiderül, hogy Magyarország és Dánia hogy képviseli magát a legjobb egyetemek rangsorában. Magyarországon a reform még várat magára, de elkerülésével csak még nagyobb problémák lesznek.