"A cigány zenészek számára a közös zenélés öröm, feloldódás a meghitt férfias, családias légkörben, az élet intenzív átélésének ünnepi lehetősége. Egyfajta életmód, kommunikációs forma, erőteljes önkifejezés, s egyben az összetartozás kifejezése. A hangszer nem egy eszköz, nem semleges instrumentum, melyet meg kell szólaltatni, hanem mintegy a saját test folytatása. Hiszen gyerekkoruktól szinte összenőttek a hangszerükkel, az testük és életük részét képezi. Minden más mozdulattal összetéveszthetetlen, ahogyan egy cigány zenész fölemeli a hangszerét. Mintha a karját emelné föl. Ezzel szemben a szimfonikus zenekarban pontos tudományossággal kell interpretálni..."