A csapdázási módszerek közül napjainkban leginkább a szexferomon csapdák terjedtek el, melyek nem csak az előrejelzésben, de a védekezésben is sikerrel alkalmazhatók. Mára a legtöbb jelentős kártevő lepkefaj esetén rendelkezésre állnak a megfelelő fajspecifikus szexferomon csalétkek és csapdák. A kutatások egy másik, újabb irányát a különféle illatanyagos csalétkek fejlesztése jelenti. A növényvédelmi szakemberek szerint még sok esetben vitatják a biszex illatanyagcsapdák hatékonyságát, főleg a legjelentősebb kártevő fajok tekintetében. Ezért úgy döntöttem, hogy több jelentős kártevő bagolylepke esetében a szexferomonos csapdák fogási eredményeit összevetem a széles hatásspektrumú táplálkozási attraktánsok fogásaival. Az Olcsva külterületén végzett terepi mintavételem során különböző bagolylepkéket vizsgáltam meg, melyből 4 célfajt jelöltem meg: Agrotis segetum, Agrotis ipsilon, a Lacanobia oleracea és Hadula trifolii. Legnagyobb egyedszámban az egyik célfajom, az Agrotis segetum jelent meg. A szexferomonnal felcsalizott csapdák többségében hím egyedek befogását eredményezte, de a kombinált kezelések szép számban fogták a nőstényeket is. Tehát a feromon és táplálkozási attraktáns kombinációjának alkalmazásából nyert adatokkal pontosíthatjuk az előrejelzést. Számos „nemcél” faj is befogásra került, melyekre az illatanyag (NAA) volt csalogató hatással, és bebizonyosodott, hogy más faj specifikus feromonjának jelenléte nem rontja ezt a hatékonyságát, sőt számos esetben a nagyobb számú fogást figyelhettem meg. .